Balladai homályba vész már annak a napja, mikor utoljára töltöttem el egy estét kiváló barátaimmal. A terv egyszerűnek tűnt és kivitelezhetőnek, így bátran nekivágtunk s optimizmussal tekintettünk a találkozó elébe.
A koncepció: Menjünk be a városba, együnk egy jót valamelyik trendi egységben miközben zamatos borunkat kortyolgatván felidézzük múltbeli élményeinket, megvitatjuk jelen válságainkat s elemezgetjük jövőbeli lehetőségeinket.
Bátortalan próbálkozásomat, mely szerint menjünk a mostanában elég közkedvelt Stand Bisztróba, a társaság mogorva férfitagja leplezetlen ellenszenvvel fogadta és azzal érvelt, nem átallva felhasználni jurátusi tanulmányainak előnyeit, hogy nem ismeri a szóban forgó helyet, mi van ha üres és ő bizony nem ül be oda ahol nincs teltház … stb. Az, hogy nem ismeri, magas labda volt, így rögtön a magam oldalára fordítottam a disputát: Aki nem nyitott az újra, ne is egyék! Az üres étterem gondolata azonban titokban engem is nyugtalanított.
Egy kitérőt itt ha szabad: A Stand Bisztró az V. kerületben a Sas utca 3-as szám alatt található és pár hónapja kitüntető figyelmet kap az írott és íratlan sajtóban. Egyre másra olvasni a véleményeket, hozzászólásokat a helyről, melyek túlnyomó többsége kedvező.
Akárhogy is, Zappa és Hobo gyilkos kombinációjának tűnő taxis némi útbaigazítás után az adott cím előtt lefékezett. Innen válik fontossá a kronológiai sorrend:
20.15 perc: A kinti teraszon helyet foglaltunk, majd mit sem sejtve étlapot kértünk.
A bor kiválasztása általában az én felelősségemre történik, így ezúttal is gondosan szemügyre vettem a borlapot. Örömömre szolgált, hogy nem a jól megszokott, bizonyos társaságoknál vételezett borsor néz velem farkasszemet, hanem egészen üdítő a választék. Mindenképp pozitív hozzáállást tükröz, hogy még azt is felajánlották, hogy kis elő-kóstolókkal döntsük el, hogy végül melyik palack mellett foglalunk állást!
Az Orsolya pincészet 2007-es Kadarkájára esett a választás, melyet egyszer részletesebben bemutatok. (kicsit részletesen lásd fenn, a festmények és borok párosításnál)
20.25: Nem várt örömteli eseményként könyveltük el egy közös ismerősünk felbukkanását a helyszínen, kihez később még két barátnője is csatlakozott. Kis csapatunk száma immáron 6 fősre gyarapodott.
20.35: A következő ételek rendelésére került sor:
- Hamburger körettel, káposztasalátával
- Marhaborda polentával
- Kacsa körtechutney-val, burgonyapürével
- Mozzarella saláta
- Körtés idénysaláta mézes dresszinggel
Az első fertály óra simán elrepült míg rendeztük sorainkat az asztal körül. 30 perc elteltével miután 2 pohár borunkon már túlestünk, diskurzusainkba bekúszott hangulati elemként gyomrunk intenzív korgása ...
20.50: Finoman érdeklődtünk, hogy készül-e az étel. A konyha és a vendég közötti kapcsolattartó megnyugtatóan bólintott, személyéből higgadtság és béke sugárzott.
Miután 10 percig színét sem láttuk, egy kenyérrel teli kosárkával lepett meg minket.
Kis szénhidrátbomba a nyár közepén ... A szokásos vaj, vagy olivaolaj, mint kísérő, ezúttal elmaradt. Találgattuk, vajon minek szánhatta a frissnek éppen nem mondható botcsinálta előételt. Végülis só már volt az asztalon … Mit tehettünk mást, mindenki ráugrott egy-egy serclire s fogaink között morzsolgatva tűnődtünk a ’Bisztro’ szó etimológiai gyökereinek értelmezésén. (Lsd. az oldal alján.) Arra jutottunk, hogy az elnevezést a ennél az egységnél nem látjuk hivatottnak, helyette felmerült a Stand Slow Food titulus.
21.15: Elmúlt 60 perc, vagyis 1 kerek óra és láss csodát! A mozzarella és a körtés saláta végre landolt az asztalunkon. Kár, hogy nem én rendeltem … Próbáltuk feltérképezni, immár nem titkolt agresszióval, hogy mire ez a lassúság és hogy most már igazán fel vagyunk háborodva. A Főúr ügyes trükkel a saját malmára akarta hajtani a vizet, miszerint itt minden frissen készül … Eltűnődtünk, hogy a marha pácolását - ami 3-4 óra állítólag - valóban csak most kezdték el …
21.30: Miután 75 perc eltelt, haragunk s éhségünk a végsőkig fokozódott s a társaságunkon belül az arra leginkább alkalmas illető közölte a személyzettel, hogy most vagy hátrahagyjuk asztalunkat, vagy valamiféle kompenzációban részesülünk, hozzáteszem: Teljes joggal.
21.40: A hatás nem maradt el, s ételeink is 10 percen belül megérkeztek. Talán ez volt az a pillanat, amikor az este rossz karmája végre pozitív irányt vett.
Az első falat elfogyasztása után az arcok kisimultak, a tekintetek ellágyultak a derü visszatért közénk. Ami jó, azt viszont dicsérjük. Az ételek tényleg ízletesek voltak. Zamatos húsok, harmonizáló köretek, friss saláták!
Az étterem személyzete innentől kezdve szűnni nem akaró kényeztetésbe kezdett. Hoztak 3 féle előételt: padlizsánkrémet, marinált olajbogyót a legjobbik fajtából, fűszeres aszalt paradicsomot és plusz egy adag mozzarella salátát. Persze grátisz. (Vajon ezt miért nem tudták megtenni akkor, mikor farkaséhesen főételeinkre vártunk?) Ezután jött egy adag pálinka, majd kiderült, hogy ha netán desszertre vágyna valaki, arra is vendégei vagyunk a Bisztrónak. A fizetés utáni Jacob-körért nem várt meglepetésként szintén nem kellett csengetnünk. Arra a következtetésre kellett jussunk, hogy a kompenzáció mértéke elszenvedett sérelmeinkkel arányosnak mutatkozott.
Persze azért átfutott agyunkon a gondolat, hogy az éjszaka leple alatt visszatérük, s közös erővel lekaparjuk a Bisztro feliratot. Miért is? Íme:
"A bisztró a hatvanas évek gyorsétkezdéje volt. A szó Franciaországból érkezett hozzánk, ahol kisvendéglőt, kiskocsmát jelent, de szláv eredetű (jelentése: gyorsan!), orosz emigránsok honosíthatták meg Párizsban…”
vagy
„A bisztró az orosz быстро (gyorsan!) szóból ered, és utal az 1815-ös orosz megszállás idejére, amikor a város szélén táborozó orosz katonák beszöktek a kiskocsmákba, és „bisztró, bisztró” kiabálásával ösztökélték iparkodásra a híresen lassú francia kiszolgálást...”
Ételkritika:
A hamburger kellően át volt sütve, ízeiben tökéletes harmónia, fűszerezés pont megfelelő, feldobva egy kis káposztasalátával. Ár-érték aránya: enyhén drágább a kelleténél
A marhaborda tökéletes. Elegáns tálalás, fineszes aromák. Ár-érték arány: Optimális
A kacsa már nem üti a mércét. A hús kissé rágós, a köretnek adott burgonyapüré túl kevés és túl folyós. Ár-érték arány: Nem jó.
A két salátával és az előételekkel mindenki elégedett volt. A padlizsánkrém különösen jó.
Az általam elfogyasztott Creme Brulée meglepően finom.
Hát kérem szépen, döntse el mindenki, de a hely egy próbát biztosan megér! Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a kiszolgáló személyzet udvarias, hozzáállása sokat dobott a hely miliőjén. Azonban arra, hogy miért kellett másfél órát várnunk, míg hozzájutunk a vacsoránkhoz, sajnos senki nem tudott érdemben válaszolni.
Z
Utolsó kommentek