Nem kicsit szoktam már bele abba a helyzetbe, hogy női vendégként nemigen tételezi fel rólam egyetlen étterem kiszolgáló személyzete sem, hogy esetleg érthetek valamicskét a borokhoz... Általában nem szoktam fitogtatni a borral kapcsolatos ismereteimet, de a közelmúltban – már csak természetes kíváncsiságomat is kielégítve – nagyobb figyelmet kezdtem fordítani a „legtrendibb” éttermek bor kínálatára, s így többed magammal elhatároztuk, hogy röntgen szemekkel körbekutatjuk a piacot ezen a téren.
A kezdet véletlenül talált ránk. Egyszerű munkamegbeszélésnek indult a Mammut egyik éttermében a találkozó. Már fel sem tűnt, hogy a borlapot minden esetben külön óhajra hozzák csak ki! A választék úgy, ahogy kielégítő, de a kimért borok száma igen kimért valóban … hacsak nem rendelünk egy palackkal – ami köztünk legyen szólva, délelőtt 11 óra magasságában már-már enyhe alkoholizmusra utaló jeleket mutatna – a deciben rendelhető borok száma tehát elenyésző.
Az asztalokon vidám szóróanyag: 3 féle bort ajánlva. Én a rosé mellett döntöttem. (Meg kell jegyeznem, hogy ez a változat mostanában igen kedvemre való, s szívesebben fogyasztom, mint korábban) Itt álljon viszont a borszakértő egy megjegyzése, miszerint:
Rosé bort mindig csak az adott évtől eggyel korábbi kiadásban érdemes fogyasztani, vagyis ha most 2009-et írunk, szorítkozzunk kizárólag a 2008-as rosékra.
Nem állítom, hogy nem találhatunk egy-egy remek példányt korábbi évjáratokból, de általában nem érdemes kockáztatni, hiszen még így is érhetik meglepetések az embert.
Gondosan, a helyes sorrendet követve elkezdtük tehát a bort vizsgálgatni. Az első gyanús jelek mellett nem tudtunk elmenni! A friss rosé színe a karamellére emlékeztetett. Néztük, nézegettük, ilyen-olyan szögből, fehér háttér előtt, ahogy azt illik, de maradt az előbb említett nem túl bíztató látvány.
Gondolatban már megvolt a gyanú, de kóstolva még inkább teret nyert az a bizonyosság, hogy itt valami turpisság lehet. A közös ítélet szerint – hozzáteszem, hogy ez csak feltételezés – egy korábbi évjáratból megmaradt Rosé lett összepancsolva a frissel. Ne legyen igazunk, de tipikus jeleket mutatott a bor. Lapos volt, érett gyümölcsre emlékeztető illatok lengték be a poharunkat … sehol az üdeség, sehol az acélosság, amit joggal elvárhatnánk. Félretéve előítéleteinket, megkóstoltuk a kínálón szereplő másik bort, ami egy Sauvignon Blanc volt Pécs környékéről. Kérdem én: Hol vannak a savak???? Egy forró nyári napon az ember másra sem vágyna, mint egy szép, pengés, friss borra … e helyett kap valamit, ami egy langyos pocsolyához hasonlít...
Utolsó kommentek