Mindig nagy öröm, mikor úgy talál a vasárnap délután, hogy kultúrélményben lehet részem. Így történt ez most is. Legutóbb, mikor a Kogart házban néztük Gulácsy-t, már bizsergett valami. Nemrég, mikor ugyanitt tettünk vizitet az impresszionistákat szemlélve, már határozottan pezsgett. Ezúttal viszont ki is robbant!
A hatás kiváltója: Paizs Goebel Jenő kiállítása a Történeti Múzeumban.
Mire ez a közhely, hogy szüntelen csak ételhez próbálunk meg illő borokat találni?!
A bor maga művészet – szokták mondani. Van stílusa, eleganciája, kisugárzása vagy épp az ellenkezője, de karaktere mindenképp. Sőt jelleme is! Tűnődve egyik-másik képen, bizony csábító volt a gondolat, hogy igyak egy pohár szép bort. Mintegy inspiráló hatással bírt volna a két közeg egymásra, semmi kétség. Éreztem, sőt, majdhogynem biztosan tudtam, hogy annál a bizonyos festménynél, ami előtt állok mitől tudnám még teljesebbé tenni a látvány nyújtotta élvezetet. Újra kéne értelmezni a kölcsönhatásokat. Akármilyen furán hangzik, de a következő kép mellé pontosan egy bizonyos kadarkát képzeltem volna megkóstolni. A többi festménynél inkább impressziók jöttek, szőlőfajták, ízek, érzetek, aromák. Számomra épp attól volt lenyűgöző a kiállítás, hogy bizony egy egész változatos borkóstolót is kerekíthettünk volna a képek stílusának, kifejezésmódjának következményeként. Íme néhány példa:
Orsolya Pincészet 2007 Kadarka. A bor lágy eleganciával simogat. Fűszeres, gyümölcsös bujasága rabul ejtő. Savai egyetértésben vannak egyéb alkotóelemeivel. Ha valaki egyszer megkóstolja, sokáig nem ereszti aromáinak gazdagsága. Mindig vágyni fog rá. (ez az a bizonynos kadarka, melyet korábban a Stand Bisztró esetén is emlegettünk)
Ez a festmény hordós érlelésű bort kíván. Mondjuk egy Chardonnay-t. Benne van a napsugár mely a szőlőszemeket érlelte, de az őszi szüret színvilága is megjelenik. A bor telt, krémes, selymesen csordogáló. Tényleg igazi nedü
Merlot. Semmi kétség. A szilvás, meggyes jegyek hordozója. Egyenes savakkal, friss primer aromáival üdít. Felébreszti érzékeinket, ha aromái átjárnak minket. Nem akar többet mutatni, mint ami. A bor még fiatal, még fejlődhet, de már így is tökéletes. (Sideways rajongóktól elnézést …)
Paizs Goebel Jenő (1896-1944).
Noha Paizs Goebel művészetére számos irányzat hatott, sajátos szintézist teremtő egyéni látásmódja ezek egyikével sem azonosítja. Neve szorosan összefonódik a szentendrei festészet kibontakozásával, ugyanakkor életműve a korabeli magyar és egyetemes művészet alapvető kérdéseivel foglalkozik.
Paizs Goebel a korszak különböző tendenciáira érzékenyen rezonáló művész volt. Már főiskolai festő növendék korától kezdődően sokat ígérő tehetségként tartották számon, rendszeresen szerepelt a Műcsarnok, a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum tárlatain, valamint számos ösztöndíjban részesült: például 1924-25-ben Nemes Marcell-ösztöndíjjal másfél éven át a franciaországi Barbizonban és Párizsban dolgozott
Kezdettől fogva aktív közreműködője volt a kortárs hazai művészeti közéletnek. Alapító tagja volt az 1928-ban alakult Szentendrei Festők Társaságának. 1924-től a Kéve, 1932-től a Munkácsy Céh, 1937-től Képzőművészek Új Társaságának (KUT), 1941-től pedig az Új Művészek Egyesületének (UME) volt tagja.A számos kitüntető elismerés mellett 1929-ben a Szinyei Merse Pál Társaság nagy tájképdíját és a barcelonai világkiállítás kis ezüstérmét nyerte el.
A Budapesti Történeti Múzeum a 20. századi magyar művészet e különös álomvilágot teremtő alakjának életműve előtt közel 200 alkotás bemutatásával tiszteleg. Paizs Goebel Jenőnek még soha nem volt ennyi műve együtt megtekinthető. Számos itt kiállított alkotás legutóbb a II. világháború előtt szerepelt tárlaton. A műveket többnyire magántulajdonosok, gyűjtők, galéria tulajdonosok és közgyűjtemények bocsátották a múzeum rendelkezésére.
Z
Nézd meg te is a Történeti Múzeumban
Utolsó kommentek