Borrandi

Akik ismernek, tudják rólam, hogy már tinédzser korom óta lelkesen tanulmányozom a spanyol kultúrát és számtalan alkalommal látogattam el a nevezett területre ottani barátaim létezését kihasználva.  Egyúttal folyamatosan figyeltem, hogy mikor jelennek meg hazánkban is az úgynevezett Tapas bárok. Az ötlet amúgy kiváló, hiszen a magyaros konyhával ellentétben - ami zsíros is, tömény is és amit miután magáévá tesz az ember, mozdulni sem bír - eme csodálatos kultúra szüleménye is a „kevesebb több” ellentmondására épít. Vagyis: kisebb adagok, amiből 4-5 fajta szükségeltetik, hogy jóllakjunk! Ugye mindenkinek ismerős az a feeling, mikor egy baráti vacsora elfogyasztása alkalmával a szomszédunk tányérján figyelő szemrevaló ínyencségekkel  szemezünk, a nexus típusától függően pedig potyafalatokért, kóstolókért esedezünk még akkor is, ha különben sajátunkkal teljesen elégedettek vagyunk, csak épp vágyunk arra, hogy megtapasztaljunk egy másik ízvilágot, zamatot. Miért ne juthatnánk több élvezethez egyazon vacsora alkalmával? Na, erre tökéletes megoldás a Tapas-ok világa. Mielőtt valaki a szóbeli azonosságból próbálna ügyes trükkel élcet faragni, a „tapas” NEM a magyar gyökerekre visszavezethető szó, melyet a spanyol nép orvul lenyúlt. Hehe.

Pata Negra

Tehát, a fent említett étteremben jártam már többször. Számomra kicsit olyan, mintha a lelkiállapotunk függvénye lenne az ambience. Mikor legutóbb voltam ott, elég rossz hangulatban, a hely kissé ridegnek tűnt, nem váltotta be a mediterrán életfilozófiához kapcsolható életérzést. Szintén kevésbé tudtam felmelegedni egy téli látogatás alkalmával. Most azonban az augusztus végi spleen hogy, hogy nem meghozta a várva-várt bizsergést. Talán azért is, mert teljesen spontán toppantunk be, könnyű estebédet remélve. A helyszínen dolgozók, mintha maguk is az adott tájegység lakói lennének. Zömmel sötét tónusú, déli beütésű népeknek látszottak. Kivételt képezett a skandináv felmenőkkel rendelkezhető felszolgáló hölgy, aki szőkített hajával megtörte a pirosas, bordós, barnás színekre építő designt.

A díszítő elemekre amúgy is külön figyelmet kell szentelnünk. A fent látható fotón is látszik, hogy valóban a spanyol légkör megteremtésére hajaz az egység. A kifejező, hispán atmoszférát sugárzó, mozaikcsempés háttér előtt meghúzódó hatalmas – remélhetőleg Pata Negra – sonkák külön gasztro-különítményt képeznek. Egységcsoportba tömörülésük mintegy cégére az étteremnek. Amúgy semmi túlzás, napfény hiányában nekem néha még kevés is.

 

Letelepedésünket megelőzendő, a személyzet kedves kérdésére dohányzóként aposztrofáltuk magunkat, s így kedvezőbb fekvésű asztalhoz jutottunk, majd egyazon lendülettel borlapot vettünk magunkhoz.

Aki ivott már igazi, ütős spanyol bort, az jól tudja, hogy bizony nem hasonlít magyar kollégáihoz. Nem jobb vagy rosszabb, más! A színe, az illata, a gyümölcsös jegyek … mind eltérnek. Kezdetnek egy jóképű Rosét kértünk, ami ugyan kapásból siller volt, de az, hogy „spanyol siller” mégiscsak szokatlan kifejezésnek tűnik. A bor fényes árnyalatú, tükrös, intenzív málnaszínű, gyümölcsös, telt. Egy cseppet laposnak éreztem, mert savai nem tudtak kellően lépést tartani egyéb beltartalmi érdemeivel. Íme:

 

 A rosénak álcázott siller – vagy fordítva?

 

Egy kis kitérő: Barcelonában, a Gracia negyedben van egy Tapas bár. Sureny néven fut és csak kevesek tudnak róla. Turistát csak elétve látni, de a hely annyira népszerű, hogy önkényes alapon, s váltakozó intervallumokban határozza meg a vendégek bebocsátásának időpontját. Van úgy, hogy egyszerűen nem nyit ki. Lehet ez éppen akár egy szombati nap is. Számomra az a hely a gasztronómiai élvezetek netovábbja, legalábbis tapas szinten. Ezek a remekművek egy jó borral leöblítve bizony igazi kulináris orgazmust válthatnak ki az arra érzékenyeknél s én nem tudom nem összevetni a vendéglátóipar eme gyöngyszemét bármivel, ami hasonló konyhával bír.

 

Ezt megtettem most is, hiszen a Pata Negra magát autentikus spanyol konyhaként reklámozza. Szerintem amúgy ez tök jó.

 

Kedves barátommal elhatároztuk, hogy az egészség jegyében fogunk táplálkozni, s főleg a tenger gyümölcseiből összeállított ételekből kóstolgatunk majd, ami egyben a legkritikusabb pontja is a tapasok sorának. Jó, jó. Azért a Manchego sajt természetesen nem maradhatott ki.

 

A következő fogásokra volt keresletünk végül:

-  Grillezett bébi tintahal salsa verdéve

-  Tintahalkarikák rántva

-  Patatas Bravas

-  Szardella

-  Manchego sajttál

-  Crema Catalana

 

 

Magyar Tapasok

 

-  A grillezett tintahal tényleg nagyon ízletesre sikerült, de sajnos messze elmaradt porhanyósságában spanyol társától

-  A rántott tintahalkarika semmi extra, nagyjából erre számítottunk

-  Patatas Bravas pedig egy átlagos jó. Utóbbinál a szósz, ami a kocka alakú pirított krumpli tetején ékeskedik meghatározó tényező a színvonal boncolgatásánál

-  A szardella sem mutat kirívóan magas minőséget

-  A Manchego sajtot nem kell bemutatni, hozta a formáját. Megosztó hatást gyakorolt ránk a sajton elhelyezkedő fokhagymás olivaolaj, melytől egyikünk örvendezett,  másikunk szörnyülködött.

 

Gyorsan rendeltünk tehát egy pohár Ribera del Duero környéki rámenős vöröset, hogy az ellentétek, melyek a sajt kapcsán bekúsztak közénk, újra elsimuljanak. Ez bevált, hiszen kisvártatva már a bor analizálásába mélyedve egy közös, békítő desszert elfogyasztásán tűnődtünk.

 

-  Ez nem lehetett más, mint a katalán nép büszkesége, s egyben a belőlem is kellő tiszteletet kiváltó Crema Catalana. Mióta először kóstoltam meg, nem szabadulhatok tőle. Ez a könnyű desszert gyakorlatilag a Creme Brulée megfelelője. A vaniliás krém lágy, nem túl édes, enyhén madártej ízű.

 

Crema Catalana    

                                                                            

Manchego

 

Még elüldögéltünk volna ott, lustán figyelve a naplementét, azt képzelve, hogy épp Barcelonában, a Gracia egy kellemes, turistáktól mentes bisztrójában töltjük az időt, de a mellettünk levő asztalhoz letelepedő germán família éktelenkedő magatartása józan realitásra s nem álmodozásra szólított fel.

 

Mikor hazatértem, nem bírtam ki, hogy ne halásszam elő a Sureny-ben készített fotóimat megosztás céljából. Nos, lehet választani:

 

 

 

 Tonhal mézes, szójás, mustáros szószban, Patatas Bravas, Libamáj brulée, Grillezett kecskesajt

Z